Nézze meg bármelyik pszichiátriai gyógyszer betegtájékoztatóját, és egy hosszú listát talál, amely a szörnyű mellékhatásokat sorolja fel. Sok ilyen betegtájékoztatón jól láthatóan fel van sorolva az „agresszió” és az „ellenségesség”. Senki sem tudja megmondani, kinél lépnek fel és kinél nem az öngyilkos és erőszakos gondolatok, illetve cselekedetek, amelyeket túl gyakran a pszichiátriai gyógyszerek váltanak ki.

Egy gyakori káros hatás a deperszonalizáció. Ez az eltávolodás vagy elkülönülés érzése, amely utat nyithat néhány rendkívül hirtelen és erőszakos cselekedet előtt. Az egyik gyilkos, aki ezeket a gyógyszereket szedte, így írta le gyilkos gondolkodása folyamatát: „Ez nem az volt, hogy »akartam«... hanem »szükségem« volt rá. Meg kellett tennem.”

Többé már nem arról van szó, hogy bűnözők vagy pszichotikusok csak úgy véletlenszerűen megölnek másokat. A gyilkosságokat most férjek, anyák, barátok és vadidegenek követik el a pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt – nagyon gyakran olyan emberek, akikről soha nem gondolnánk, hogy képesek rá.

Világszerte több mint 280 millió embernek írnak fel pszichiátriai gyógyszereket – annak ellenére, hogy 100 nemzetközi hatósági figyelmeztetést adtak ki, amely megemlíti az erőszakos és öngyilkos viselkedést, mint lehetséges mellékhatást.

De ez nem állítja meg a pszichiátereket abban, hogy újra és újra a vénytömbjük után nyúljanak.