Nézze meg bármelyik pszichiátriai gyógyszerről szóló tévéreklámot, és próbálja követni a riasztó mellékhatások gyorsan pergő listáját. Lehetetlen. A pszichiáterek mégis továbbra is hamis és félrevezető állításokra támaszkodnak, hogy népszerűsítsék ezeket a szereket.

Példa erre az egykor népszerű „kémiai egyensúlyhiány-elmélet”, a pszichiátriai áltudomány 1965-ös remekműve, amely azt állította, hogy a mentális zavarokkal küzdő emberek az agy „kémiai egyensúlyhiányától” szenvednek, amelyet a pszichiátriai gyógyszerek képesek helyrehozni.

Majdnem hatvan évvel később kiderült, hogy az „elmélet” pusztán a pszichiáterek és gyógyszercégek találmánya volt. Ahelyett, hogy tagadták volna a csalást, a pszichiáterek elismerték, hogy végig tudták, hogy az elmélet hamis. Évekig használták ezt a porhintést arra, hogy veszélyes pszichiátriai gyógyszereket írjanak fel a pácienseknek, és hogy ezeken tartsák őket.

Az igazság az, hogy valójában senki sem tudja, hogyan hatnak a pszichiátriai gyógyszerek a testre. A pszichiátriai gyógyszerek betegtájékoztatói rendszeresen kijelentik, hogy a „hatásmechanizmusuk” ismeretlen. Ami még rosszabb, hogy a pszichiátriai gyógyszerekkel kapcsolatos, széles körű, publikált és nem publikált tanulmányok azt találták, hogy ezek a gyógyszerek még csak nem is működnek. De ez nem akadályozza meg a pszichiátereket abban, hogy a rendelői látogatások több mint négyötödénél felírják őket.